Augusztus
Augusztus 20.
105X150 cm, spray, üvegfesték, körömlakk, akril, olaj,
vászon, 2010
20100520
20100130
20100107
20100106
Pazzy, 29,7X21 cm, ceruza, papír, 2009
Dísz, 29,7X21 cm, ceruza, papír, 2009
Miskakancsó, 29,7X21 cm, ceruza, papír, 2009
5000 forint, 29,7X21 cm, ceruza, papír, 2009
Az itt látható rajzok készítésénél csak a megfigyelés tárgyát látom, a készülő képet viszont nem. Az ábrázolt és az ábrázolandó között megszűnik a kommunikáció, az oda-vissza ható viszony, jelen esetben minden figyelem és összpontosítás az ábrázolandóra irányul és annak a lehető legpontosabb megfigyelésére és leképezésére. A pontos interpretáció szándékának ellenére a visszahatás hiányában a rajz „zavarossá” válik, de mindemellett mégis „kivehető” az ábrázolandó tárgy képe. A színtiszta leképezés csak úgy képzelhető el, ha az ábrázolás készítésénél kizárunk minden külső hatást, a vonalak vastagságát, érzékenységét, a saját stílusunkat...Erre csak abban az esetben van esély, ha kiküszöböljük a látás következtében történő felülvizsgálatot. A szemünk elől „elrejtett” rajz a megfigyelés pillanatában a lehető leghűebben idézi az ábrázoltat. Az egy időben történő megfigyelés és leképezés csak zavaros és széteső lehet, de mégis felismerhető.
Gaál Orsolya- Gosztola Kitti: Önmagad árnyéka, videó installáció, 10.36 perc, loop, 2009
Az installáció a film kivetítéséből és a néző helyszíni interakciójából épül fel. Egy zárt háromszög alakú térben zajlik a vetítés, melynek egyik csúcsában a filmet kivetítő projektor áll, a kép az ezzel szemben lévő oldalra vetül. A tíz perces, végtelenítve játszott filmen emberek árnyékát láthatjuk. Amint a néző a térbe lép, árnyéka a falra vetül, így a néző saját sziluettjével bekapcsolódhat a játékba, része lehet a cselekménynek, alakíthatja azt. A néző árnyékéval egy új, folyton változó rétegét adja a filmnek.Minden művészetet befogadó néző szubjektum, rajta keresztül fogalmazódik meg a mű. A néző jelen esetben minden véletlen, vagy szándékos mozdulatával reflektál a munkánkra, amíg a vetítőgép fényében tartózkodik. A néző nem lehet biztos önmaga szerepében, hiszen a film a háttérben állandóan változik, nem számíthatja ki saját reakcióit előre.
Egy porcelán őzike apoteózisa... videó installáció, 43mp loop, 2009
A videó filmen egy szarvas koponya húsból való “kifaragása” látható.
A szeletelés, a formaalakítás egy szarvas agancsba applikált késsel zajlik. Az eseménysor végső mozzanataiban ennek a speciális vágóeszköznek a húsba szúrása történik, pont oda, ahol az agancs elhelyezkedik a szarvas fején. Az eszköz része lesz az alkotásnak, méltó koronájává válik a faragványnak.
20091231
Múzeumi hibaelhárítás, installáció, 2009
Ebben a munkámban egy olyan kordont készítek, ami a felújítások sorén használnak, majd egy múzeumi térbe helyezem azt. A szalag selyemből készült és masnik díszítik. Ezzel a munkával azt szeretném megmutatni, hogy hogyan homogenizálja és szépíti meg a múzeum a tárgyakat, melyeket eredeti környezetükből szakítottak ki.
Esőkabát, objekt, 2008
Egy tárgy akkor válhat igazán azzá ami, amikor megszűnik a funkciója.
Amikor egy esőkabát funkciója elvész, akkor már nem tekintjük természetesnek, meghittsége odavész, és az ő autentikus mivolta kerül elibénk. Egy lyukacsos esőkabát inkább esőkabát, mint az épen maradt. Igaz itt az eredeti szerepét elveszti a tárgy, de egy másikat kap általa. Nem muszáj teljes hasznavehetetlenségre kárhoztatni a kabátot, még kiváló darabja lehet a jövő nyári divat kollekcióknak.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)